Gerincvelő-sérülés

Megelőzés

A gerincvelő-sérülés legtöbbször baleset következménye, ezért megelőzése nem elsődlegesen orvosi feladat, hanem közlekedésbiztonsági, munkahelyi és sportbiztonsági intézkedések révén lehetséges. 

A fizikai aktivitás javallata gerincvelő sérülés esetén

Gerincvelő-sérülés után a fizikai aktivitás a rehabilitáció kulcsfontosságú része, amely lehetővé teszi az önálló életvitelt és csökkenti a szövődmények kockázatát. A gerincvelő-sérült egyének élethosszig tartó nyomon követése szükséges több szakmából álló orvosi rehabilitációs csapat által, amely útmutatást és tanácsot tud adni a személyeknek a fizikai aktivitással kapcsolatban.

A fizikai aktivitás hatásai gerincvelő sérülés esetén

Akut hatások

A gerincvelő-sérülés utáni fizikai aktivitás a felsőtest edzésére összpontosít, amely a teljes test izomtömegének kisebb részét érinti. A fizikai aktivitásra adott közvetlen válasz ezért eltérő. Ezen túlmenően a magasabb szintű gerincvelő-sérülést szenvedők közvetlenül gyengébb válaszreakciót mutatnak, mint azok, akiknek alacsonyabb szintű sérülései vannak. Fontos megjegyezni, hogy a magas szintű nyaki sérülések esetén az autonom szabályozás is érintett lehet, ezért a szívfrekvenciára alapozott intenzitásbecslés nem megbízható – ajánlott az RPE-skála (Borg) használata. 

A rendszeres fizikai aktivitás hatásai

Hiányoznak a jó minőségű tanulmányok a fizikai aktivitás hatásairól a gerincvelő-sérülést szenvedett személyek esetében a sérülés utáni első évben. Ezért nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+) áll rendelkezésre arról, hogy a fizikai aktivitás javíthatja a vizsgált eredmények bármelyikét az akut gerincvelő-sérülésben szenvedők körében. Krónikus gerincvelő-sérülésben szenvedő felnőttek esetében (több mint 1 évvel a sérülés után) közepes bizonyosságú bizonyíték igazolja, hogy heti 2 alkalommal 20 percig végzett közepes vagy erőteljes intenzitású felsőtesti aerob edzés és 3 sorozat izomerősítő tevékenység hetente kétszer a fontosabb működő izomcsoportokon javíthatja az aerob állóképességet és az izomerőt. Közepes bizonyosságú bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy hetente háromszor 30 perc közepes vagy erőteljes intenzitású felsőtest aerob edzés javíthatja a testösszetételt és a kardiometabolikus egészséget (2, 3). Alacsony bizonyosságú bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az aerob és izomerősítő tevékenység csökkentheti a fájdalmat és a depressziót, valamint javíthatja az életminőséget (4) (1. táblázat).

1. táblázat A rendszeres fizikai aktivitás hatásai és bizonyítéka gerincvelő-sérülés esetén.

* Magas bizonyosságú bizonyíték (++++), közepes bizonyosságú bizonyíték (+++), alacsony bizonyosságú bizonyíték (++), nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+).

Javasolt fizikai aktivitás gerincvelő sérülés esetén

Krónikus gerincvelő-sérülésben szenvedő egyéneknek (legalább 1 évvel a sérülés után, a neurológiai sérülés a C3-as szint alatt) aerob és izomerősítő fizikai aktivitás ajánlandó a következő célokból:

• növeli az aerob állóképességet és az izomerőt (+++)

• javítja a testfelépítést (+++)

• csökkenti a fájdalmat és depressziót és javítja az életminőséget (++)

2. táblázat Javasolt fizikai aktivitási formák, intenzitások, időtartamok, gyakoriságok és mennyiségek

Közepes intenzitás: 40-59 % VO2R, RPE 4-5. Erőteljes intenzitás: 60-89 % VO2R, RPE 6-7.

VO2R: VO2max -VO2 nyugalmi állapotban.

RPE: Borg RPE-scale® 0-10

8-12 ismétlés = a legnehezebb súly, 8-12-szer teljes mozgástartományban megemelhető.

10-30 sec statikus nyújtás = egy nyújtó gyakorlat során addig kell elmozdítani egy ízületet, amíg a feszülés érzékelése megjelenik, vagy enyhén kellemetlennek érezzük a nyújtást, és ebben a helyzetben megtartjuk 10-30 másodpercig a nyújtandó ízületet

A kardiometabolikus egészség javítása érdekében (+++) javasoljon több felsőtestet célzó aerob fizikai aktivitást közepes vagy erőteljes intenzitással, hogy elérje legalább a 30 percet edzésenként, heti három alkalommal.

Diagnózis-specifikus tanácsok

• A fizikai aktivitást az egyénnel párbeszédet folytatva, képzett személyzetnek kell megtervezni és személyre szabni, és fokozatosan kell bevezetni felügyelet mellett az optimális hatás érdekében.

• A megfelelő aerob fizikai tevékenység a kerekezés, a karkerékpározás és az ülő stepper gép. Az aerob fizikai aktivitás intenzitásának felméréséhez szívritmusmérés helyett a Borg RPE-scale® használandó.

• Fontos, hogy a dózist kezdetben ne állítsák túl magasra, hogy az egyén minimálisra csökkenthesse a túlterhelés kockázatát.

• A gerincvelő-sérülésben és egyidejű szív- és érrendszeri betegségben vagy annak tüneteiben szenvedő egyéneknek szív- és érrendszeri betegségeikre optimális kezelést kell kapniuk, mielőtt elkezdenének egy fizikai aktivitási programot.

• A beteg mentális állapota jelentősen befolyásolhatja a tréninget, melyet minden esetben szem előtt kell tartani. Segíthet a családtagok bevonása a program hatékonyságának növelése érdekében. A mentális egészséget támogató beavatkozások (pl. kognitív viselkedésterápia, motivációs interjúk) integrálása a mozgásprogramba javíthatja a részvételt és az adherenciát. 

• A modern segédeszközök, mint az exoszkeletonok vagy FES (funkcionális elektromos stimuláció) további mozgásterápiás lehetőségeket nyithatnak meg megfelelő orvosi felügyelet mellett. 

Források és hivatkozások

Eredeti: FYSS-short  Physical Activity in the Prevention and Treatment of Disease A summary of evidence and diagnosis-specific recommendations on physical activity. 2019. december

Lippincott Connect for ACSM's Guidelines for Exercise Testing and Prescription, Eleventh Edition, October 10, 2023

1. Lisa Harvey: Management of Spinal Cord Injuries: A Guide for Physiotherapists. Elsevier Health Sciences, 2008

2. van der Scheer JW, Martin Ginis KA, Ditor DS, Goosey-Tolfrey VL, Hicks AL, West CR, et al. Effects of exercise on fitness and health of adults with spinal cord injury: A systematic review. Neurolog. 2017; 89(7):736-45.

3. Martin Ginis KA, van der Scheer JW, Latimer-Chung AE, Barrow A, Bourne C, Carruther P, et al. Evidence-based scientific exercise guidelines for adults with spinal cord injury: an update and a new guideline. Spinal Cord. 2018; 56(4):304-321.

4. SCIRE. SCIRE rehabilitation evidence. Available at: https://scireproject.com/evidence/rehabilitation-evidence/. Accessed September 8, 2019.