Myositis

Megelőzés

A bizonyítékok nem igazolják, hogy a rendszeres testmozgás csökkenti a myositis kialakulásának a kockázatát. 

A fizikai aktivitás javallata myositis esetén

Megállapított alacsonyan aktív myositis esetén a fizikai aktivitás egyéb életmód-változtatásokkal és gyógyszeres kezeléssel együtt javasolt.

A fizikai aktivitás hatásai myositis esetén

Akut hatások

Myositis esetén a fizikai aktivitás általános élettani hatásai mellett gyakrabban jelentkezhet fokozott fáradékonyság. 

A rendszeres fizikai aktivitás hatásai

A kialakult polymyositisben és dermatomyositisben szenvedő egyéneknél csökkenhet a betegség aktivitása, és javulhat az életminőség, az izomműködés, az aerob állóképesség és az aktivitási korlátozások rendszeres fizikai aktivitás után (1. táblázat). Az aerob fizikai aktivitást folyamatosan kerékpár ergométeren vagy step padon, az izomerősítő tevékenységet pedig felső-alsó végtagi vagy core edzésként végezték. A fizikai aktivitást a VO2max ≥60-70%-ával / 30-40 RM (1-4) intenzitással végezték, heti 3 alkalommal, 4 héttől 6 hónapig.

Azoknál az egyéneknél, akiknél a közelmúltban aktív polymyositis és dermatomyositis alakult ki, nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+) volt arra vonatkozóan, hogy a szárazföldi aerob fizikai aktivitás és a nem specifikus izomerősítő tevékenység javította az aerob állóképességet és az izomműködést. Az aerob fizikai aktivitást 20 perces szabadtéri séta formájában, az előre jelzett maximális pulzusszám 60-70%-ával, az izomerősítő tevékenységet pedig alacsony vagy közepes intenzitással, heti 5 alkalommal végezték, 12 héten keresztül (5).

Az inklúziós test myositisben szenvedő egyéneknél alacsony bizonyosságú bizonyíték (++) volt arra vonatkozóan, hogy a véráramlás által korlátozott izomerősítő tevékenység fenntarthatja az izomerőt, összehasonlítva az edzést nem végző kontrollal. Az izomerő 9%-kal romlott 12 hét alatt. Az izomerősítő tevékenységet 70%-ban korlátozott véráramlás mellett, 1 RM 30-40%-án, hetente kétszer, 12 héten keresztül végezték (6).

A gyógyszeres terápia mellett az egyénre szabott módon történő „aerob testmozgás és az állóképesség fejlesztő edzés csökkentheti a betegségek aktivitását és a gyulladást, valamint javíthatja az izomanyagcserét (7).

1. táblázat A rendszeres fizikai aktivitás hatásai és bizonyítéka stabil állapotú polymyositisben és dermatomyositisben.

*Magas bizonyosságú bizonyíték (++++), közepes bizonyosságú bizonyíték (+++), alacsony bizonyosságú bizonyíték (++), nagyon alacsony bizonyosságú bizonyíték (+).

Javasolt fizikai aktivitás myositis esetén

Az alacsonyan aktív myositisben, dermatomyositisben és polymyositisben szenvedő egyéneknek aerob fizikai aktivitás és izomerősítő/állóképességi edzés ajánlandó a következő célokból:

• csökkenti a betegség aktivitását (++) és az aktivitás korlátozását (++)

• javítja az életminőséget (++)

• növeli az aerob állóképességet (++) és az izomerőt/kitartást (++)

2. táblázat Javasolt fizikai aktivitási formák, intenzitások, időtartamok, gyakoriságok és mennyiségek

Közepes intenzitás: 40-59 % VO2R, RPE 4-5. Erőteljes intenzitás: 60-89 % VO2R, RPE 6-7.

VO2R: VO2max -VO2 nyugalmi állapotban.

RPE: Borg RPE-scale® 0-10

8-12 ismétlés = a legnehezebb súly, 8-12-szer teljes mozgástartományban megemelhető.

10-30 sec statikus nyújtás = egy nyújtó gyakorlat során addig kell elmozdítani egy ízületet, amíg a feszülés érzékelése megjelenik, vagy enyhén kellemetlennek érezzük a nyújtást, és ebben a helyzetben megtartjuk 10-30 másodpercig a nyújtandó ízületet

Mositisben általánosságban nem javasolt további izomerősítő tevékenység nagyobb terhelés és kevesebb ismétlés mellett.

Az általános ajánlás szerint nincs ellenjavallata a nagyobb terhelés mellett végzett izomerősítő tevékenységnek alacsony aktivitású myositisben. Ugyanakkor, nagyon magas kortizondózisok és társbetegségek, például osteoporosis esetén az óvatosság indokolt.

Diagnózis-specifikus tanácsok

• A fizikai aktivitást az egyénnel egyeztetve kell személyre szabni, és kezdetben orvosilag képzett személyzetnek, például gyógytornásznak kell felügyelnie.

• A bemelegítés és a levezetés fontos, és hozzáadandó a fenti ajánláshoz. Ideális esetben az aerob fizikai aktivitást és az izom állóképességi tréninget egy edzésen kell végrehajtani. A terhelésnek kezdetben alacsonyabbnak kell lennie az ajánlottnál, és fokozatosan kell növelni legalább 2-3 hetes időszak alatt.

• A fizikai aktivitást az egyén izomgyengeségéhez, tüdőkapacitásához, fáradtságához, fájdalmához és betegség-aktivitásához, valamint a betegség aktivitásának ingadozásaihoz is hozzá kell igazítani.

• Fontos, hogy váltogassák a gyakorlatokat a felső és az alsó végtag, valamint a nyak és a törzsizmok között, hogy elkerüljék az izmok kimerülését. Kifejezett izomgyengeség esetén elsősorban a vállízületek rugalmasságának biztosítása fontos.

• A fizikai aktivitás nem növeli a betegség aktivitását vagy a fellángolások kockázatát stabil állapotú myositis esetén. Fontos azonban a tünetek és laborértékek (pl. CK-szint) rendszeres monitorozása. 

• Mositisben és egyidejű szív- és érrendszeri betegségben vagy annak tüneteiben szenvedő egyéneknek szív- és érrendszeri betegségeikre optimális kezelést kell kapniuk, mielőtt elkezdenének egy fizikai aktivitási programot.

• Myositis és egyidejű osteoporosis, tüdőfibrózis és esetleges szívérintettség esetén a fizikai aktivitás megkezdése előtt fel kell mérni a szervi érintettség mértékét.

• Magas dózisú szteroidkezelés idején az izomerősítés intenzitását különösen óvatosan kell emelni, mivel fokozódhat az izomlebomlás veszélye.

Források és hivatkozások

Eredeti: FYSS-short  Physical Activity in the Prevention and Treatment of Disease A summary of evidence and diagnosis-specific recommendations on physical activity. 2019. december

Lippincott Connect for ACSM's Guidelines for Exercise Testing and Prescription, Eleventh Edition, October 10, 2023

1. Wiesinger GF, Quittan M, Aringer M, et al. Improvements of physical fitness and muscle strength in polymyositis/dermatomyositis patients. Br J Rheumatol. 1998;37:196-200.

2. Alemo Munters L, Dastmalchi M, Andgren V, et al. Improvement in health and possible reduction in disease activity using endurance exercise in patients with established polymyositis and dermatomyositis: A multicenter randomized controlled trial with a 1- year open extension follow-up. Arthritis Care Res. 2013;65: 1959-68.

3. Tiffreau V, Rannou F, Kopciuck F, et al. Postrehabilitation functional improvements in patients with inflammatory myopathies: The results of a randomized controlled trial. Arch Phys med Rehabil 2017;98:227-34.

4. van Thillo A, Vulsteke JP, van Assche D, et al. Physical therapy in adult myopathy patients – a systemic review. Clin Rheumatol 2019;38:2039-22051.

5. Alexanderson H, Alemo Munters L, Dastmalchi M, et al. Resistive home exercise in patients with recent-onset polymyositis and dermatomyositis – a randomized controlled single-blinded study with a 2-year followup. J Rheumatol. 2014;41:1124-32.

6. Jørgensen AN, Aagaard P, Frandsen U, Boyle E, Diederichsen LP. Blood-flow restricted resistance training in patients with sporadic inclusion body myositis: a randomized controlled trial. Scand J Rheumatol 2018;47:400‐9.

7. Alexanderson H. Physical exercise as a treatment for adult and juvenile myositis. J Intern Med. 2016 Jul;280(1):75-96. doi: 10.1111/joim.12481. Epub 2016 Feb 8. PMID: 26854121.